Aradatisza Stories

Radnai Márk mindig túl nagy álmokat kergetett. Olyan fiú volt, aki hitt abban, hogy egyszer megváltoztathatja a világot - és valahogy azt is elhitette velem, hogy én is képes vagyok rá. Aztán egyik napról a másikra eltűntem az életéből. Miközben ő a jövője felé rohant, én kórházi folyosókon tanultam meg, milyen törékeny tud lenni az élet. Évekkel később már az egész ország ismerte a nevét. A Tisza Párt fiatal alelnöke lett, én pedig valahogy ugyanott kötöttem ki mellette, ahol minden elkezdődött: próbáltunk másokon segíteni, miközben lassan egymást sem tudtuk elengedni. - 𝐄́𝐬 𝐡𝐚 𝐡𝐨𝐥𝐧𝐚𝐩 𝐦𝐚́𝐫 𝐧𝐞𝐦 𝐥𝐞𝐬𝐳𝐞𝐤? - kérdeztem tőle halkan. Márk sokáig csak nézett rám. - 𝐀𝐤𝐤𝐨𝐫 𝐢𝐬 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐧𝐚𝐩 𝐭𝐞́𝐠𝐞𝐝 𝐯𝐚́𝐥𝐚𝐬𝐳𝐭𝐚𝐧𝐚́𝐥𝐚𝐤.