Bizalom Stories

Ez a történetem egy lányról fog szólni aki valami miatt szenved. Idő közben egy démonnal osztja meg fájdalmait. Jó olvasást kívánok mindenkinek.

hey you! ez egy elég bonyolult, ám annál szórakoztatóbb történet. elsősorban azért kezdtem el írni, hogy megnyugtassam magam. tulajdonképpen, úgy funkcionál számomra a telefonom levő jegyzetkönyv, mint egy napló. egy napló, amibe le tudom vetni a pozitív, ám sokkal inkább negatív gondolataimat. minden egyes résszel többet fogtok tudni rólam, és arról, hogy mivel küzdök. nem nagy problémák, valószínűleg mindenki találkozik velük, ám szeretném, hogy az, aki az olvasásra folyamodik, semmiképpen ne érezze úgy, hogy elbaszott. sőt, ez leginkább az elbaszottságom tetőzéséről fog szólni mások okolása elkerülése nélkül. haha. mert ilyenek vagyunk, nem? legtöbbünk nem lát ki a problémáin kívül, és akármennyire is próbálkozunk, nem tudunk a másik helyében lenni. sajna nem. ahogy a kedvenc lejátszási listám címe szól: POV: you can't decide that you are either sad or happy. anyways, enjoy the emotional ride bestie!

~"You do," I whispered back. "You deserve happiness, Enzo. You deserve a second chance." He pulled back slightly, just enough to look into my eyes, his face inches from mine. "You're the only one who's ever made me believe that," he said, his voice thick with emotion.~ Zoe has always worked hard, with one big dream in mind-to join the army and become a soldier. But her parents didn't agree with her choice. Determined not to give up, she started training by herself. That's when she met Enzo Fereano, a man who noticed her hard work and gave her new hope. As time goes on, Enzo begins to share more about himself with Zoe. But can she trust him? Will he be there for her when things get tough? And most importantly, will Zoe finally reach her dream?✨ Ending kinda sucks but still recommend reading. (Fun fact, we are Zoe,the reader is the main character so we don't have a name. Thats why no one will call the main character by their name) First book i actually put energy into. I started writing this when i was twelve for grammar issues or simple things that doesnt make sense im fully aware.

Katsuminak hívnak, és különbözöm a korombeliektől. Olyan világban születtem, ahol az emberek túlnyomó többsége egyedi képességekkel - úgynevezett quirkökkel - rendelkezik. A hősök itt nem csak a mesék szereplői: valós szakma, amit sokan el akarnak érni. Szuperhőssé válni ma már álom, ami valóra válhat. De nem mindenki használja a képességét jó célokra. Vannak, akik inkább a gonosz oldalra állnak. A világ ennek megfelelően reagált: hősakadémiák jöttek létre, ahol a fiatalokat arra képzik, hogy megvédjék a társadalmat. Én azonban egy kivétel vagyok. Csak nagyon kevesen születnek képesség nélkül. Ez egy apró testi jelből is megállapítható: ha valakinek hiányzik a második ujjperc a kis lábujjában, akkor nem fog szupererőt örökölni. Nálam ez volt a helyzet. Négyéves koromra sem mutatkoztak jelek. A rendszer egyszerűen leírt. A társadalom, amiben felnőttem, nem tudott mit kezdeni az olyanokkal, mint én. Kirekesztett, megalázott, eldobott. De én nem törtem meg. Nem vagyok az a fajta, aki tűri, hogy elnyomják. Két cél lebeg a szemem előtt: a társadalmat megreformálni, és az első számú hőssé válni - még ha mindenki szerint ez lehetetlen is. Ez az én történetem.