KatiSzepy
A kórház ajtaja halkan zárul,
Olívia mégis újra belép.
Ugyanaz a folyosó, ugyanaz a csend,
ahol egyszer elvesztette a fényt.
Márk neve még benne dobban,
minden lépésnél visszaszól.
Egy testvér hiánya nem halkul el,
csak mélyebbre húz a múltból.
De most már nem a sötét az úr,
nem az ágy, nem a némaság.
Most mások kezét fogja meg,
és tanulja újra az irgalmát.
Gyakornokként áll a falak közt,
még fél, még néha megremeg,
de minden mosoly, amit adni tud,
visszaad belőle egy darabot.
És ott van Gréti is csendesen,
mint egy fény az éjszakában.
Ő olvasott neki, amikor nem látott,
amikor elveszett a világban.
Most két út áll egymással szemben:
a lélek tudománya és a hit.
De talán nem harcolnak egymással -
csak együtt gyógyítják a szíveket itt.