Emlékek mga kuwento

Mindannyiunk fejében létezik egy világ. Egy világ, melyet csak mi látunk és hallunk, melynek minden egyes homokszemét a mi gonolataink alpró darabja alkot. Na és mi történik a halálunk után? Mi van, ha ebben a világban rekedünk?...

/FOLYAMATBAN/ A történet középpontjában egy huszonéves lány, a régi tiniéveinek nosztalgikus emlékeivel a fejében és rengeteg bizonytalansággal a szívében. Ebben az évben is külföldön tölti a születésnapját, ahogy az hagyománnyá formálódott nála az egyetemi évek alatt, és nem is sejti, mi vagy ki és kik várnak rá Amszterdam virágoktól terhes levegőjében, majd a számára oly' aggasztó jövőben... Mert néha a bizonytalanság vezet a legjobb dolgokhoz...

A karantén hatására előkerestem néhány régi füzetemet, melybe annak idején szorgalmasan jegyzetelgettem osztálytársaim és tanáraim megjegyzéseit emlékképpen. Utólag némelyek talán már erőltetettnek vagy humortalannak tűnnek, akkoriban azonban képesek voltak arra, hogy megmosolyogtassanak. Néha jó érzés emlékezni és kiírni magunkból, ami a fejünkben játszódik le - én is ezt fogom tenni. Név nélkül töltöm fel azokat a pillanatokat, amik képesek voltak jobb kedvre bírni egy nehéz nap után. Ha valaki rátalál a "könyvre", annak jó szórakozást kívánok! Kedves barátnőm könyve inspirált erre, az övét olvasva jutott eszembe a gondolat, hogy mindezt legépeljem. Köszönöm az emlékeket!

Gondolkodunk. Az életünk során sokmindenen gondolkodunk, de miért van, hogy elfelejtünk dolgokat? Miért vannak akkor emlékeink? Kis korunkról jó formán semmi nem marad meg az emberben.