Fikció Stories

Az égre vetített óra könyörtelenül pergette a másodperceket visszafelé. A Megmaradtak már nem is néztek fel a horizontra, a nappal feketén, éjjel vörösen pulzáló világórára. Csoportokba verődve haladtak céljuk felé, a Búcsúra kijelölt végeláthatatlan szántóföldre. Születésükkor, a génjükbe fecskendezett néma Hírnök tíz napja kelt életre, gondolatukat attól fogva egy cél vezérelte, a Nagy Közös Imán való részvétel. Százezrek poroszkáltak az egyre növekvő hőségben, a sorból aléltan kidőlő embertársaikat a vállukra kapva meneteltek, hogy mind együtt legyenek, egymás kezét fogva lépjenek át Ő világába, a félelem nélküli jövőbe. Mindannyiukat átverték.

A Pillangó-effektus szerint egy apró szárnycsapás, egy lényegtelennek tűnő dolog is romba döntheti az egész világot. De mi van akkor, ha ez a "dolog" nem is olyan aprócska. Vannak következményei egy mindennapos történésnek? Érdekel-e bárkit bármi is, ami nem csak magával kapcsolatos? A történet főhőse én vagyok, ha egyáltalán lehetek, hiszen már nem is létezem. Vagy lehet, hogy mégis élek valahol, valakiben? Nem tudom. Még nem.

Egy kb 20 éveseknől álló maffia egy új tagot vesz fel. Az egész bonyodalom itt kezdődik, hisz nem tudják még hogy megbízhatnak e benne.

"Mikor kicsi voltam nem értettem a halál fogalmát. Annyit tudtam, hogy soha többé nem láthatom majd őt viszont. Fájt, mikor láttam, hogy egy tragédia után a csillagok csak tovább ragyognak. Ekkor mondta édesanyám, -Mikor egy csillag kihuny, teljesül, egy a szív legmélyén lappangó kívánság.- majd kezembe nyomott egy csillagszórót. Tudatlan fejemmel nem fogtam fel mekkora lehetőség lapul a kezeimben, csak mikor aludni tértem és álmomban még egyszer, utoljára megpillanthattam édesapám." -Christine By.: Ni'irti