Magány mga kuwento

novella - szünetel Egy tündér, ki meglett fosztva a szárnyaitól...

Mitörténik?!Hol vagyok?! Ezek a kérdések járnak a fejemben Vajon hogx kerültem ide? Higy maradtam életben?! A story további részében megtudhatod!

Ez csupán egy rövid kis szösszenet, ami hirtelen tódult a tudatomba, és szerettem volna valami kézzel fogható formában is megörökíteni :) Ha elolvastad, köszönöm, ha átérzed, azt is köszönöm!

ÁTÍRÁS ALATT!! Jó olvasást!!

Pár sor gondolat

Oké szóval ez lenne életem első verse, amit az egyik legnehezebb estémen írtam le. Az éjszaka csak sétálgattam ameddig el nem értem a temetőhöz. Bementem, leültem egy padra és elkezdtem megírni ezt a kis verset, hogy eltereljem a gondolataimat. Remélem tetszeni fog. L <3

"És nem szálltam fel egy másik vonatra, ha rossz jeggyel is, értéktelen szívvel és Nélküle. Mert nem vagyok képes elfogadni a hiányát, annak ellenére, hogy a keserűség már gyökeret vert kongó mellkasomban."

Ez a könyv csak azért íródik hogy kiadjam magamból mind azt ami nyomaszt és hogy kicsit fel tudjak lélegezni! Igazából olyasmi mit egy napló csak mindenki látja. Természetesen igazi neveket nem írok még a sajátomat se!

Gellért Áron egy átlagos tizenhat éves. Már amennyire átlagos az, hogy esténként néha neki kell magához térítenie a részeg apját, aki a konyhában fetreng. A fiú mindenáron szeretne végre boldog lenni és pontosan tudja, hogy ehhez mire van szüksége. Rendbe kell hoznia a viszonyát a legjobb barátjával, Gerivel. Egyetlenegy baj van. Ezt rendesen elszúrta. Egy nyár alatt sikerült elidegenítenie magától önző viselkedésével és megmagyarázhatatlan ragaszkodásával a fiút, akivel tíz éve ismerik egymást. Ahhoz, hogy rendbehozza azt amit tönkretett tudja, hogy meg kell változnia, de fogalma sincs hogyan lehetne rendesebb ember. Miközben kitartóan igyekszik újra kiérdemelni Geri barátságát, apró lépéseket kezd tenni a jó irányba, de vajon képes maga mögött hagyni az önző, nárcisztikus tinédzsert, aki volt és visszanyernie azt, aki évek óta az egyetlen biztos pont az életében? Még akkor is, ha közben szembe kell néznie azzal, miért ennyire fontos neki a fiú? Egyáltalán megváltozhat valaki örökre, vagy annyit tehet, hogy egy kis ideig másnak mutatja magát, mint aki? A történet egy kamasz három hónapját követi végig, aki jó szeretne lenni, de szembesül vele, hogy sokszor ezt nem elég csak akarni.

...

A Pillangó-effektus szerint egy apró szárnycsapás, egy lényegtelennek tűnő dolog is romba döntheti az egész világot. De mi van akkor, ha ez a "dolog" nem is olyan aprócska. Vannak következményei egy mindennapos történésnek? Érdekel-e bárkit bármi is, ami nem csak magával kapcsolatos? A történet főhőse én vagyok, ha egyáltalán lehetek, hiszen már nem is létezem. Vagy lehet, hogy mégis élek valahol, valakiben? Nem tudom. Még nem.

" Azt mondják, már akkor összetartoztak, mikor még mit sem tudtak egymásról. Olyanok voltak, akár a viharban egymást kergető felhő és villám, vagy az eső és a szél. Természetes volt a jelenlétük egymás számára, mégse volt fogalmuk a másikról. "