BBogi1228
Radnai Márk mindig túl nagy álmokat kergetett.
Olyan fiú volt, aki hitt abban, hogy egyszer megváltoztathatja a világot - és valahogy azt is elhitette velem, hogy én is képes vagyok rá.
Aztán egyik napról a másikra eltűntem az életéből. Miközben ő a jövője felé rohant, én kórházi folyosókon tanultam meg, milyen törékeny tud lenni az élet.
Évekkel később már az egész ország ismerte a nevét.
A Tisza Párt fiatal alelnöke lett, én pedig valahogy ugyanott kötöttem ki mellette, ahol minden elkezdődött: próbáltunk másokon segíteni, miközben lassan egymást sem tudtuk elengedni.
- 𝐄́𝐬 𝐡𝐚 𝐡𝐨𝐥𝐧𝐚𝐩 𝐦𝐚́𝐫 𝐧𝐞𝐦 𝐥𝐞𝐬𝐳𝐞𝐤? - kérdeztem tőle halkan.
Márk sokáig csak nézett rám.
- 𝐀𝐤𝐤𝐨𝐫 𝐢𝐬 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐧𝐚𝐩 𝐭𝐞́𝐠𝐞𝐝 𝐯𝐚́𝐥𝐚𝐬𝐳𝐭𝐚𝐧𝐚́𝐥𝐚𝐤.