Válás Stories

2026. 06. 22. Eltelt fél év. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyi minden történt bennem - és, hogy mi mindenen mentem keresztül ez alatt a kerek hat hónap alatt. Úgy érzem, hogy egy időszakot most is lezártam magamban, ezt a féléves nagyon mélyen intenzív időszakot mindenképp. És akkor most ugyanebből nő ki egy számomra még újnak tűnő fejezet, de ahogyan mostanában sűrűn ráébredek: Ezek mindvégig bennem voltak ezelőtt is, csak épp most kapnak körvonalat maguk köré általam. Már megengedem.

Az idei tavasz elképesztően mély hatást gyakorolt rám. Március elsején kezdtem el írni a válásom, a gyász folyamat feldolgozásáról. Akkor úgy éreztem, hogy a Tavasszal együtt indultam el. Azóta megtartott, felépített és tanított, hogy hogyan tudok leülni magammal egy asztalhoz és, hogy akár a legelviselhetetlenebb fájdalom közepén is hogyan tudom magamat választani, megélni ezáltal az érzelmeimet, a félelmeimet. Hogyan tudom újrakezdeni és felépíteni immáron a saját életemet. Május végén írtam egy "búcsú levelet" a Tavasznak, ebben összefoglaltam mindent, amit fontosnak tartok az elmúlt három hónapommal kapcsolatban. A szokásos módón: Tabumentesen és kíméletlenül őszintén. Te, aki a fákba, természetbe új életet lehelsz - életet leheltél belém. Soha nem felejtelek el! Jövőre találkozunk.

𝙪́𝙟 𝙧𝙚́𝙨𝙯𝙚𝙠 𝙣𝙞𝙣𝙘𝙨𝙚𝙣𝙚𝙠 𝙚𝙜𝙮 𝙞𝙙𝙚𝙞𝙜 - 𝙖́𝙩𝙞𝙧𝙖́𝙨 𝙖𝙡𝙖𝙩𝙩! Képzeld el, hogy egész életedet békében és gazdagságban töltöd, okos és tehetséges zenész vagy, Párizsban élsz, és egy világhírű magániskolába jársz, mert megteheted. Egy nap azonban, minden előzmény nélkül megtudod, hogy szüleid beadták a válópert, és anyukáddal el kell költözz egy másik országba, ahol ki tudja, milyen kalandok és szenvedések várnak rád. Na, pont ez történt velem is. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• #1 - rejtély (2020. 08. 25.)