piszkosfred30
Olyan érzésem támadt, mintha évek teltek volna el a temetés óta. A halott arca úgy sejlett át emlékfonalaim kusza gubancán, mint e pillanatban a fátyolfelhőn a lemenő nap halovány fénye. Borzongás futott végig a gerincem vonalán, s a libabőr mintha tarkómon keresztül beette volna magát az agyamba. Kezeim szinte automatikusan hajtották félre a sűrű növényzetet, önkívületi állapotban haladtam lépésről lépésre, amíg meg nem pillantottam célomat. Felettébb érdekesnek találtam, hogy évtizedes itt tartózkodásom alatt egyetlen egyszer sem hallottam erről a helyről...