Élet Stories

a néma zene pokoli sikoly...

Rövid részletek egy senki gondolataiból.

Rövid elmélkedések jelszó: 5 7 5

Egy 21 éves fiatal nő, "kirepül a fészekből", kvázi külön költözik. Magyarországon egy nyugodt környéken él. Az elején még küzd az egyedül élés problémáival de a végére belejön. Később családja lesz.

Ebben a rohanó világban sokszor elfelejtjük élvezni az élet apró örömeit. Én személy szerint pozitív embernek tartom magam,és mindig az élet szép oldalát próbálom nézni,persze rendben van ha nem mindig sikerül. És tudjátok ha valaki megkérdezné tőlem,hogy boldog vagyok-e? Gondolkodás nélkül azt mondanám IGEN! Boldog vagyok! Miért ne lennék? Hiszen egészséges vagyok,van tető a fejem felett,van mit ennem,és mindennek a tetejében van egy csodálatos párom,akit mindennél jobban szeretek. Úgy döntöttem,hogy megosztom veletek azokat a dolgokat,amelyek a mindennapjaim során boldoggá tesznek.

Mi is az a hála? A hála egy fogalom,ami örömmel,büszkeséggel tölt el bennünket! Miért is legyünk hálásak? Nagyon sok család nem teheti meg azt hogy például :minden évben nyaral,van elég étel az asztalukon,autóval közlekedjen,szép ruhákba járjon, mobiltelefonja lehessen,vagy esetleg egészséges életet élhessen(itt nem az egészséges táplálkozásra értem,hanem például szellemi fogyatékosság stb...) Az emberek felkelnek és minden reggel csak azzal vannak elfoglalva hogy "ez is csak egy ugyanolyan rossz nap lesz mint a többi" ,"minek kell ilyen korán felkelni mindennap?" "Jajj ez a szomszéd ! Már megint korán reggel vágja a füvet!","fújj de rossz ez a leves" "miért gyaloglunk ennyit?" és stb,stb.... AHELYETT hogy örülnének hogy... Hallanak! Halják a zenét,a fűnyírót,a madarak csicsergését,a babasírást,a sirályok hangját a partok mentén...ezt egy süket NEM teheti meg! Látnak! Látják a napsütést,a tárgyakat,a járműveket,a családjukat,a barátaikat... ezt egy vak NEM teheti meg! Éreznek! Érzik a konyhából kiáramló csalogató illatokat,a virágok illatát,esetleg egy illatos gyertya illatát...Vannak olyan emberek akik születésükkor elvesztik a szagló képességüket!Ők ezt NEM tehetik meg! Tapintanak! Megtudják tapintani a fát,a füvet,a hajukat,kisállatokat,embereket,tárgyakat...Ezt Te is MEGTEHETED! Járnak! Tudnak futni,gyalogolni,sétálni,de ami a legfontosabb...lábra állni! Sajnos vannak olyan emberek akik baleset miatt vagy már születésükkor lettek fogyatékkal élők ,mozgássérültek,ezért kerekes székre szorultak! Ők nem tudnak lábra állni! De te ezt is MEGTEHETED! "Minek kell mindenreggel ilyen korán kelni?" NE a negatívumot nézd hanem hogy minden reggel fel tudsz kelni!! "Fúj de büdös van!" Örülj hogy érzed a szagokat/illatokat! "Hú de hangos a zene" Adj hálát hogy hallod a zenét!! "Nagyon csúnya az a festmény!" Adj hálát érte

átélhető pillanatok érdekes életemből

A Pillangó-effektus szerint egy apró szárnycsapás, egy lényegtelennek tűnő dolog is romba döntheti az egész világot. De mi van akkor, ha ez a "dolog" nem is olyan aprócska. Vannak következményei egy mindennapos történésnek? Érdekel-e bárkit bármi is, ami nem csak magával kapcsolatos? A történet főhőse én vagyok, ha egyáltalán lehetek, hiszen már nem is létezem. Vagy lehet, hogy mégis élek valahol, valakiben? Nem tudom. Még nem.

Mindig is kíváncsi voltam milyen lenne ha megírnám a saját történetemet, izgalmas lenne? Akit mindenkit érdekel, vagy szomorú és unalmas. Lényeg a lényeg Amelia Zoe Miller vagyok, és ez az én történetem.

/FOLYAMATBAN/ A történet középpontjában egy huszonéves lány, a régi tiniéveinek nosztalgikus emlékeivel a fejében és rengeteg bizonytalansággal a szívében. Ebben az évben is külföldön tölti a születésnapját, ahogy az hagyománnyá formálódott nála az egyetemi évek alatt, és nem is sejti, mi vagy ki és kik várnak rá Amszterdam virágoktól terhes levegőjében, majd a számára oly' aggasztó jövőben... Mert néha a bizonytalanság vezet a legjobb dolgokhoz...

A vers

Ez a könyv igazából egy napló szerűség. A témája a Bika tábor. Ha nem hallottál róla még keress rá és gyere el mert nem fogod megbánni. Ez egy kaland és nomád tábor, amit mindenkinek ajánlok, hogy legalább egyszer jöjjön el. Én úgy mentem el onnan, hogy ennél jobb emléket nem akarok megtapasztalni. De ahogy egy táborozó nyilatkozott róla: Ezt nem lehet elmesélni. Ezt át kell élni!

hey you! ez egy elég bonyolult, ám annál szórakoztatóbb történet. elsősorban azért kezdtem el írni, hogy megnyugtassam magam. tulajdonképpen, úgy funkcionál számomra a telefonom levő jegyzetkönyv, mint egy napló. egy napló, amibe le tudom vetni a pozitív, ám sokkal inkább negatív gondolataimat. minden egyes résszel többet fogtok tudni rólam, és arról, hogy mivel küzdök. nem nagy problémák, valószínűleg mindenki találkozik velük, ám szeretném, hogy az, aki az olvasásra folyamodik, semmiképpen ne érezze úgy, hogy elbaszott. sőt, ez leginkább az elbaszottságom tetőzéséről fog szólni mások okolása elkerülése nélkül. haha. mert ilyenek vagyunk, nem? legtöbbünk nem lát ki a problémáin kívül, és akármennyire is próbálkozunk, nem tudunk a másik helyében lenni. sajna nem. ahogy a kedvenc lejátszási listám címe szól: POV: you can't decide that you are either sad or happy. anyways, enjoy the emotional ride bestie!

Télen az utcán - olyan emberként, aki hiába keresi a helyét. Ha valami újat olvasnál. Röviden. Keményen. Őszinte öniróniával fűszerezve.

vers

Hogy tudjátok meg, nektek milyen szerencsétek van...ennek a lánylak a legértékesebb kézzel fogható tárgya egy zenelejátszó volt...😞