Samuel Westwood, átlagos tinédzser egy nap a jövőben ébred, idegen testben, idegen emberek között. Hogy került oda? Miért történt vele mindez? Ki felelős mindezért? A válaszok keresése közben rájön, a jövő nem olyan hely lett, amilyennek a sci-fi írók megálmodták.
Írói megjegyzés: Befejezetlen mű, kezdő írótól, az új fejezetek random időközönként kerülnek ki, ahogy éppen időm engedi. Bármilyen nemű kritikát szívesen fogadok. A könyv szókimondó nyelvezettel rendelkezik, a továbbiakban előfordulhatnak benne erotikus/véres/erőszakos jelenetek. A tudományos háttér csak a történet szempontjából fontos helyeken van leellenőrizve, a többit a regény befejeztével javítom.
„Az ember érdekes lény. Ha túl sokáig van béke, háborúra vágyunk, ha túl sokáig van háború, azt kívánjuk, bár örökké béke lenne. Megkaptuk a háborúunkat. De mint minden háború előtt, itt sem volt fogalmunk arról, milyen lesz. Csak a múltra tudtunk felkészülni, a jövőre nem. A jövő pedig képen törölt minket rendesen. De megnyertük. És tudja, mit gondolok? Nem érdemeltük meg a győzelmet."
(2018.04.04 Update: Folytatás júniusban.)
A jövőben nincsenek bűnösök. Ők a múltba lettek száműzve. A jövőben nincsenek börtönök. A rossz emberek tömlőcét immár az évek jelentik. Kaeyear tudta ezt, mikor embert gyilkolt, mégis szembe néz a száműzéssel, mert tudja, hogy a gyilkossággal két elviselhetetlen embertől szabadítja meg e világot. Az egyik a halott, a másik önmaga. Vajon sikerül Kaeyearnek visszajutni a jövőbe?
"... Tudtam, hogy nem játszhatok az érzéseivel, egyszer már megtört, s annak nem lett jó vége. Most is. Hiába mosolyog, látom a szemében, hogy csak egy kicsi hiányzik, és összecsuklik a dühtől, a szomorúságtól és a depressziótól. És ne felejtsük el, hogy ott bujkál benne a gyilkolászni vágyás is."