Vakmerő szerelem ~ BEFEJEZETT

Az az érzés mikor kinn ülsz a strandon, a szél cirógatja a arcod,a nap sugarai szépen sütik a hajad. Nézed ahogy boldogan strandolnak a többiek, és rá jössz hogy te nem mehetsz be mert vigyáznod kell a haverok cuccaira.... Hát igen ez volnék én, Abigél. Egy egyszerű tini lány, aki a strandon ül a cuccok mellett mint egy igazi idióta. Azt kell tudni rólam hogy, a rajzolás az életem. Ha egy lehetőséget is elhalasztok amikor rajzolhatnék, megőrülök.
Szóval visszatérve rám, 17 éves , szőkés barna hajú lány vagyok, zöld szemmel ellátva. Igaz néha extrém hülyén érzem magam, ez a szitu is ilyen. De ahogy itt ülök most is egy rajzomon gondolkodom, és azon ha megérkezem vissza haza, mi vár rám. Mert hogy, a szüleim éppen válófélben vannak, apám lehet, sőt inkább biztos hogy el fog költözni. Amíg viszont nem, addig folyton veszekednek anyával, már megőrülök tőlük. Ezért inkább elvállalom az hogy vigyázok bárki holmilyára, és akkor talán megúszom a mai veszekedés. Tisza füreden lakom, egy hugommal (Anasztáziával,10 éves). Nagyon szeretem mert ha én vagyok szomorú a szüleink miatt, ő vígasztal, ha pedig fordítva akkor én őt. Így szoros a kötelék. Bár van amikor anya ránk se ismer , mert fogyatékos államotban talál ránk mikor éppen a párnákkal hadonászunk, mint aki nem tudja hol van. Sokszor vágyódtam már el különböző szép helyekre ilyen a Balaton környéke is. De az apám egy reménytelen alak, semmire nem lehetett rá venni hogyha kirándulásról volt szó. De a gondolatomból kizökentett a legjobb barátom, Zsani.