Hirtelen Márk felsőteste nekem ütközött, miközben két kezével megtámaszkodott a folyosó falán a fejem mellett. Beszorított. És csak mosolyogva nézett. Méghozzá öntelten. Azt a kaján vigyort úgy letöröltem volna a képéről, hogy a következő kerületig repül. - Miért nem szólsz hozzám? - tette fel a kérdést gyanakvóan, mire megköszörültem a torkom. Ennél többre nem voltam képes. Annyira lebénultam a hirtelen közelségétől, hogy egy hang sem jött ki a torkomon. Szóval, ez lenne egy kis ízelítő az első írományomból. Ha van kedved, kukkancs bele. ;) Kezdve: 2017. 03. 07.
17 parts