Van egy út, ami a szépségbe és a kegyetlenségbe vezet. Megéri a szépség a mérhetetlen fájdalmat és rettegést? Csupán egy dobásod van..... Egy életed....... S rengeteg vesztenivalód..... "-Nektek embereknek oly gyenge a testetek, nem bír ki annyit , mint ami odakint vár rád.-mutat az ajtó fele.-Miért kockáztatnál hát?..." Átlagos lány vagyok, átlagon felüli titokkal. Te mit tennél ha megtalálnád azt, amit mindenki keres, de senki nem talál? De mi van akkor ha már késő, ha már senkinek nem tudsz róla szólni? Senki nem tudja merre vagy, mert senki nem tudja rajtad kívül hol található a kapu. Nem hívhatsz segítséget. Harcolnod kell, hogy mentsd magad. Kevés ember tud a kapu létezéséről, ami borzasztó és mégis gyönyörű helyre visz. Hogy hova? Hát a tündérek birodalmába. Ami a mágia és a veszélyesebbnél, veszélyesebb lényeknek ad otthont. Nem, én nem a pici kedves tündérkékről beszélek. Nem a gyerekmesék kitalált figuráiról. Hanem fekete mágiával és kegyetlen kínzásokkal teli helyről beszélek. Ott ahol a legsötétebb rémálmaid kelnek életre...ott ahol a kedves pici tündérek nem mások , mint kegyetlen teremtmények mágiával, akik szeretik a legkülönfélébb kínzásokat. Akik megvetik az embereket és világukat. És hogy mi közöm ehhez az egészhez? A tündérek birodalmában ragadtam. Meg kell találjam a kiutat ebből a pokolból, de ez nem lesz olyan könnyű, mint azt gondoltam. De van ennél is rosszabb. A legborzasztóbb mindennél. Bele szerettem az egyikbe. S talán Ő mind közül a legkegyetlenebb. Csak egyetlen másodpercig tartott, amíg apró darabokra tiporta a szívem és a lelkem.