the forest • 🌊

remegő kezeimmel bajlódok a levél kinyitásával. kicsúsztatom a fehér papírból a kissé barnás levélpapírt. a fal mentén lecsúszok, majd felhúzom a lábaimat, s úgy kezdek bele az újabb levél olvasásába. az előszobában csönd és sötétség honol. mindig is ilyen volt ez a hely.
a könnyen feledő és feledhető fiú voltam. feledni akartam. azért jöttem erre a helyre. itt minden más. halkabb, nyugodtabb. minden mást elfelejtettem, de rád kristály tisztán emlékszem. vajon te még emlékszel rám?
------
szándékos kis betűs írás!
minden jog fenntartva