H. - (H S) ღBefejezettღ

"Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem..."

Egy elrabolt lány és egy megtébolyodott fiú története, a megbocsájtásról, az elfogadásról, és a végtelen szenvedélyről. Arról, hogy amennyire két ember különböző, annyira egyforma is, csak meg kell találni a tökéletes egyensúlyt, a kifogástalan létezéshez. Ám nem volt ez ennyire egyszerű.
" -Ő a tökéletes káosz, amelyre egész életemben szükségem volt..." -Violet
"-Lehetetlennek érzem, hogy elengedjem. (...) Egyszerűen csak szükségem van arra, hogy megjavítson."-Harry

"Összezavarodtam, furcsa és oda nem illő dolgokat kezdtem érezni az összetört férfi iránt, és egyre több rossz döntést hoztam meg. Téptem a hajam, mikor végigfutott a fejemen, hogy mennyi alkalmam lett volna elszökni, és elkerülni mind ezt. Ő pedig jó párszor meg is adta a lehetőséget, én viszont azt hittem, hogy azért nem mentem el, mert segíteni akartam rajta és Adam-en. De nem. Akkor jöttem rá, hogy beleszerettem a mindig bozontos hajú, teletetovált, smaragdzöld szemű férfibe, akin több heg volt, mint egy háborúból érkezett katonán. Megszerettem a rekedtes, mély hangját, a néha teljesen agyamra menő hangulatingadozásait és a folyton titokzatos félmondatait. Belehabarodtam a gödröcskés mosolyába, a vidám nevetésébe és a csillogó kozmoszaiba. Imádtam a beteg öccsét, akinek alig volt hátra pár hónapja, mégis éppen úgy vigyorgott és kacagott, akár egy teljesen egészséges vele egykorú. Egyszerűen csak... teljesen, végérvényesen és visszafoghatatlanul beleszerettem Harry-be és az Őt körülvevő dolgokba. A felismerés pedig ott tört rám, mezítelenül, a hideg fürdőszoba padlón ülve, miközben zokogva markoltam a hajamba."

Figyelem!: A történet kizárólag az én agyam szüleménye! A fejezetekben előfordulhatnak trágár szavak, felnőtt jelenteket, esetleg bántalmazás, erőszak! Ezt vedd figyelembe!