"- Itt vagyok - suttogtam, és az addig visszatartott könnyek végigfolytak az arcomon. - Miért? Miért vagy itt? - kérdezte még mindig az asztalon fekvő halott felé fordulva. - Nézd meg mi lett belőlem! - fordult felém egy hangos morgás kíséretében, mire hátráltam egy lépést. - Nézd mit tettem! - mutatott Marco felé. - Nem érdekel - ráztam a fejem és elé léptem kezem az arcára simítva. - Nem számít. Sosem hagylak el. Sosem hagylak magadra - bújtam hozzá és olyan erősen öleltem, ahogy csak tudtam. - Bármi történjék is nem hagylak magadra - súgtam mellkasába."