Saját történet! Ne az első rész alapján döntsd el hogy tetszik-e. A könyvből: - Ne legyél ilyen.- mondta egy kicsit hangosabban Jimin, majd közelebb jött egy lépéssel. - Ne utálkozz már ennyire.- jött még közelebb. - Ne utálj ennyire engem. - mondta lágyabb hangon. Már előttem állt, csak pár centire volt tőlem. - Nem csak téged, hanem az összes ázsiai embert utálom! - hátat akartam fordítani és elmenni, de nem hagyott, a kezemnél fogva visszarántott. - Miért? Miért támaszkodsz a múltra? Ne azon gondolkozz, hogy hogy utálj embereket, nem ismered az ázsiai nemzetet, én nem vagyok olyan...- már szinte kiabálva mondta. - Azt nem tudom hogy barátként vagy amúgy.... de Tae szeret téged... - szünetet tartva próbál lehiggadni, elfordult és jobban szorította a kezem. - És én is szeretlek.- mondta alig hallhatóan. Jiminen mindig meglepődök. Főleg most. Talán ő az első közüllük akinek képes lennék megbocsájtani s talán szeretni. A szívem árulkodik.. hevesen ver és a gyomrom görcsbe rándult. Mi van velem? Szerettem volna hozzábújni,vagy csak ránézni, de nem volt bátorságom, ő megelőzött. A kezemet magához húzta és szorosan magához ölelt. - Szeretlek Niké. Vissza öleltem és sírva fakadtam.All Rights Reserved
1 part