Fizika törvényei

,,A következő pillanatban a lendületemből és figyelmetlenségemből fakadóan nekimentem valakinek, aki elvágódott volna abban a pillanatban, ha nem nyúlok utána és kapom el.

-Lám-lám, csak nem engem keresett?-mondtam mosolyogva, és felhúztam-. Hogy tetszik eddig az iskola?

Mrs. Monroe gyorsan megigazította a szoknyáját, és az inge gallérját is kisimította. Körbenézett vajon látta-e valaki ezt a jelenetet. Miután bebizonyosodott, hogy valószínűleg nem sokan látták a bénázásukat végre meg tudott szólalni.

-Nos khm....Tetszik eddig, volt 2 órám a kilencedikesekkel, kedvesnek tűntek. Feleltetéssel kezdtem-mondta mosolyogva.

Vártam, hogy elnevesse magát, hogy csak szívatott és viccből mondta, de ez nem történt meg, szóval le kellett reagálnom.

-Huhh, tényleg? Ha jól láttam akkor holnap az első óra fizika. Ugye nekünk nem kell felelésre számítani?-próbálkoztam be, még a 32 fogas, Hálivúdi mosolyt is bevetettem.

-Nem ígérek semmit-kacsintott rám, és elindult a lépcső felé.

-Hé, várjon, az egyik kérdésemre nem is válaszolt-kiáltottam utána csalódottan.

Megfordult és rám mosolygott mielőtt lelépett volna a lépcsőre. Abban se voltam biztos, hogy hallota-e amit kérdeztem, vagy csak szándékosan nem válaszolt rá. Na, mindegy. Fogtam magam és elindultam, hogy a fennmaradó 5 percben el tudjam végezni a dolgom a mosdóban. Csakhogy egy valamit nem vettem észre mindez-idő alatt.

Lis végig ott állt a termünk előtt, és végignézte a beszélgetést. Szörnyű sejtései voltak. Végül ezeket nem mondta el nekem, nem tartotta fontosnak. Lehet nem is azt látta amit, csak beleképzelte a dologba. Pedig látta hogyan nézek Mrs. Monroe-ra."

(Részlet)