Engedd el a fájdalmat

Azt mondják elengedni a fájdalmat nehéz és hosszú folyamat, de kivitelezhető. De én már rég nem hiszek a tündérmesékben. A fájdalom örök, folyton ott motoszkál az agyam egy eldugott részén. És amikor leginkább nem számítok rá, akkor lep meg. Nem vagyunk barátok ,csak ő kezel annak. Kínzó ölelésébe zár én pedig nem tudok mit csinálni, csak kétségbeesetten sírok. Szánalmas, szánalmas hogy még a puszta gondolatától is gyengének érzem magam. Szánalmas, hogy előtte veszem a "bátorságot" és sírok mint egy kisgyerek. Nem vagyok kicsi. Már rég nem. Pedig nem csak a fájdalom az egyetlen létező láncszem az életemben, aki gyermekként kezel. Mindenki azt hiszi, hogy nekem meg kell magyarázni a dolgokat, pedig ez nem így van.Tudom én hogy működik a világ, már tapasztaltam sok mindent. És nem hajlok afelé ,hogy bármit is változtassak a dolgokon. Nem vagyok hős, nem vagyok jó és nem vagyok fegyver sem. Csak egy fiú, akinek túl sok dolog szakadt a nyakába ,amikor betöltötte a 11-et. A szívemet már megfertőzte a sötét. Az évek során lassan kerítette hatalmába és először észre se vettem, majd mikor észrevettem már túl késő volt megállítani. Nem mintha annyira akartam volna. Már rég nem akarok semmit,csak egy kis nyugalmat és valakit ,aki megért engem. Bárkit, még egy mugli is megteszi. Csak enyhítsek a fájdalmon. Megakarom tanulni ,hogyan tudom örökre elűzni, még ha a felszínen nem is hiszek abban hogy ez lehetséges. Valahol reménykedem, szánalmasan és gyenge módon. Reménykedem ,hogy megváltozik körülöttem a világ. Gyengének érzem magam, ahhoz hogy én változtassak. Kimerültem, fázom és elegem van. Elakarom engedni a fájdalmat, bármibe is kerül, bárhogyan is kell azt tennem....- ismerd meg Harry Potter történetét, akinek mindig meggyűlik a baja valakivel. A történet slash vagyis fiú/fiú szerelmi szál van benne, úgyhogy ha nem vagy nagy rajongója