r a v e n

"Te tudod, mit nevezek szerelemnek? Tudod... azt a bizonyos 'nagy szerelmet', ami beütött, aztán szép lassan kiütött. Tudod... amikor beléd szerettem, megtaláltam a boldogságot, majd elvesztettem önmagam. Tudod... mikor huszonkilencszer törted össze a szívemet, én pedig számtalan sebtapasszal dekorálva harmincadjára is neked adtam azt. Tudod... amikor az egész világgal szálltam szembe érted. Értünk. Tudod... amitől az arcomom legördülő könnyek nem sósak többé, sokkal inkább keserédesek. Tudod... ami idáig vezetett. Gondoltad volna az elején, hogy itt ülsz majd ezekkel a tintával áztatott papírlapokkal a kezedben? Sajnálom, hogy nem láthatom az arcodat, a reakciódat. Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. Ahogy mondtam, az utolsó szívdobbanásomig..."