A volt irodalom tanárnőm egyszer azt mondta, hogy ő minden könyvet elolvas, ő minden írót szeret. De utána mindig azt gondolja: "hogy azért ez se volt egy Thomas Mann"...
Na hát ez se lesz az. Mielőtt elolvasnád, tudd, hogy 15 évesen kezdtem el írni és mire befejeztem, 19 lettem. Mondhatni az életemet írtam bele. A gondolataim, érzelmeim, az összes változás amit ezidáig átéltem, még a kisebb félelmeim is belekerültek.
Ahogyan én is változtam az évek alatt, úgy változott ez a könyv is. Olyan mintha a különböző évek és tapasztalatok, teljesen különböző emberek lennének, akik különböző részeket írnak. Így van benne kisebb depressziótól kezdve a teljes boldogságon át minden.
Minden karakterben benne van egy kicsit az én személyiségem. Legalábbis a saját énem két teljesen ellentétes része biztosan. A veszekedéseik hasonlítanak azokra a vitákra, amiket én szoktam magammal lejátszani... A döntéseik, és a főszereplő Linali változása, folyton újra és újra próbálkozása, és az, hogy mindig segíteni akar másokon, de közben nem tud, mintha csak én lennék.
Ez egy fantasy regény akart lenni, nem egy napló. Érdekes módon a borítót megláttam a pinteresten és azt gondoltam, hogy milyen király lenne ha lenne mögötte egy történet, egy mese. És utána már csak egy cím kellett, ami passzol a képhez.
Így írtam meg az első verziót 2 pici hónap alatt teljesen pocsékra.
A mostani, hát, sokáig tartott. De ez vagyok én.
(#50 Fantasy 2017.09.11)