A só (magyar népmesék alapján)

Egy ártatlan meggondolatlanság. Egyetlen mondat. Egyetlen szó. Ennyi kellett ahhoz, hogy megfosszam magam a saját családomtól, az otthonomtól, az eddigi életemtől és a jövőmtől. Azzal az egy szóval elveszítettem mindent, ami valaha kedves volt a szívemnek. Hercegnőből lettem bujdosó, áldott, tudatlan gyermekből hazátlan, erdőlakó koldus.
Hogy a jövő tartogat-e nekem bármi szépet, nem tudhatom. Nem is szeretném tudni. Közeleg az éves vadászidény, nem leszek biztonságban, nem fogok tudni elég jól elrejtőzni a tapasztalt vadászok puskadördülései elől. Lehet, hogy nem is lesz semmiféle jövőm. Legalább áruló mivoltomhoz méltó lesz a halálom.