-Miért követsz? - fordultam hátra bosszúsan fújtatva. Will rám emelte mogyoróbarna szemét, közelebb lépett és megszólalt. - Esküszöm, ha letelik a három hét, békén hagylak. De szükségem van rád, ahogy neked is rám. - Csak megfigyelésről volt szó, nem arról, hogy a sarkamban lihegsz. És nekem amúgy sincs szükségem rád. Mégis miből gondolod, hogy... - nem fejezhettem be a mondatot, mert Will ajkai hirtelen az enyémre tapadtak, belém fojtva a szavakat. Egy pillanatra megdermedtem, nem tudtam mit tenni, aztán kezemet mellkasának támasztva durván ellöktem magamtól. Nem terveztem, de a következő pillanatban tenyerem vörös lenyomata díszelgett az arcán...