Luvcsii van embörek

Luvcsii van embörek

  • WpView
    Reads 10
  • WpVote
    Votes 3
  • WpPart
    Parts 1
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Thu, Jul 27, 2017
Óvatosan léptem egyet.Majd mégegyet.Már elkezdtem reménykedni,hogy valami csoda folytán tapasztalat nélkül is menni fog ez az egész.Hát marha nagyot tévedtem.Mert akkor elvesztettem az egyensúlyomat,és már azt hittem,taknyolok egyet.De egy erős kéz megragadta karom,így megmentve engem Felnéztem a gyönyörű,barna,már-már aranylóan csillogó szempárba és elmosolyodtam -A korcsolyapályát sem neked találták ki-nézett rám kedves félmosollyal az arcán -Felírom a listára-motyogtam Carl felnevetett -Gyere Valéry.Segítek-nyújtotta karját -De várj...ez...én...én nem tudok korcsolyázni-ellenkeztem -Nyugi.Nézd,nem is olyan nehéz-karolta át a derekam Óvatosan elkezdtünk aprókat lépegetni. A háttérben A Thousand Years szólt. Meglepően jól ment.Szerintem ennek köze lehet ahhoz,hogy Carl végig támogatott. Vidáman siklottunk a jégen a zene ritmusára Olyan szép volt ez az egész Felnéztem az égre Ma éjjel telihold ragyogott az égbolton Megborzongtam -Fázol?-nézett a szemembe -Nem-füllentettem Carl rohadt édes volt és levette sálját...enyhe késztetést éreztem,hogy sprintelve hazarohanjak a kameráért és levideózzam ezt az egészet,hátrahagyva az utókornak :D De mielőtt elindulhattam volna,a nyakam köré csavarta a sálját Lélegzet visszafojtva pislogtam rá -Nehogy megfázz-suttogta és homlokomnak döntötte fejét Elpirultam -Köszönöm-mondtam halkan Egy puszit nyomott a fejbúbomra Majd hirtelen,minden előrejelzés nélkül magához rántott és megcsókolt Mosolyogva visszacsókoltam Beletúrtam szőke hajába Majd mellkasának döntöttem fejem Végigsimított az arcomon -Kérsz teát?-kérdezte hirtelen -Ez hogy jött? A közeli teás bódé felé biccentett -Miért is ne?-vontam vállat Átkarolt,és imbolyogva törtünk magunknak utat a sok profi korcsolyás között Én egy zöldteát kértem,Carl meg egy
All Rights Reserved
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • Tiltott dobás
  • Sötét örökség
  • vissza a jégre
  • Közel
  • A seggfej szobatárs
  • Örökké a tiéd!
  • Behálózva
  • Deadly Attraction
  • Barátság extrákkal?

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines