Utolsó napfelkelte

1829
Natia Nola egy 19 éves, nemesi családból származó kedves, gondoskodó és aranyos lány... de csak első ránézésre. Mert olyan képességekkel rendelkezik amelyekkel csak párszázan a világban.
Otthon tanult és szinte sose ment el. De voltak azok az esték amikor kiszökött a házból és vagy a közeli tisztásra vagy pesig a városba ment. 19 éves koráig csak élvezte csendes, vidéki életét, de ekkor az árnyak közül megformálódott valami. A születésnapi bálja során megismerkedett az árnnyal, aki a Loran névre hallgat.
Kiderül, hogy ki és mi a férfi és, hogy mi kapcsolja a lányhoz.
Misztikum, szerelem, ármányok és halál.

*-Szeretlek.- mondta ki könnyezve, de mosolyogva az utolsó szavait. Csillogó, homokbarna szemeivel a végsőkig engem nézett, míg lassan aranyporrá nem vált. Sosem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha félig én is vele haltam volna.
-Én is szeretlek.- suttogom mostmár a semminek. Zokogva csak azon járt az eszem, amit most értettem csak meg. Ez pedig az, hogy élnem kell. Érte.*