Egy történet elmesélése nem könnyű feladat, de ha egyszer neki vágsz, akkor azt be is kell fejezned. Nekem ezt az egy történetet 2-szer is el kellet mesélnem. Egyszer most, és egy színdarabban. Igen, jól olvasod, egy színdarabban. Az egyik színművészeti iskola egy előadást kért tőlünk egy nem biztos, hogy mindenki által ismert rendezőtől Dean Deblois-tól [ejtsd: dín debloj]. Mivel tudják, hogy én a barátaimmal remekül szerepeltünk eddig minden városi rendezvényen, ahol színészkedni kellett, nem is kérdés, hogy minket választottak. Közösen megszavaztuk, hogy az Így neveld a sárkányodat második filmje után fogunk előadni egy darabot, amiben mi, nos... magunkat játszuk. Lett egy fél évünk az előadás megszervezésére, mert csak októberre kellett és márciusban kaptuk kézhez a feladatot. Egészen júliusig dolgoztunk a forgatókönyv megírásán, de addig semmi jó ötlet nem volt
Ha érdekel a többi, olvasd el.
Jeon Jeongguk egy kicsapongó rosszfiú, akinek eszébe sincs megvetni az élvezeteket az életben és nagy kanállal habzsolja azt, ezzel néha a saját életét is kockára téve.
Park Jimin, az ő szöges ellentéte: egy szorongó ambíciózus fiú, aki egyedül a táncban talál megnyugvást és elzárkózik minden ismeretlen elől. Ők ketten ég és föld.
Akkor mégis hogyan keresztezi egymást az útjuk?
Az egyetlen közös bennük a szüleik szenvedélye, az opera. Jungkooknak ott és akkor első látásra megtetszik a csinos fiú és elszánja magát, hogy megszerzi, kerül, amibe kerül.
A két fiú meglepően hamar magtalálja a közös hangot és randizni kezdenek. Jungkooknak hála Jimin kilép a komfort zónájából és egy egészen új oldalát ismeri meg. De van amin még ő sem tud változtatni.
Jimin mindezek ellenére képtelen elengedni a múltat, ami egy váratlan esemény után újra gödörbe taszítja és ami ellen talán Jungkook sem elég erős.