A művészetet nem látni kell, hanem érezni. Hisz sokszor nem valami kézzel fogható, a művészet egy érzelem, egy pillanatnyi, vagy egy örökkévalóságnyi érzés kifejeződése a zenében, egy festményen, egy fotón, szoborként, regényben, versben, és akár gondolatban. A szavakat ugyan letudod írni, papírra tudod vetni, a kottát le tudod írni, és mindezt meg tudod fogni, de az igazi művészet az megfoghatatlan, ember elméjére hat, ott fejeződik ki igazán, ott végzi el azt, ami a célja: gyönyörködted, elszomorít, dühössé tesz, felháborít, megdöbbent, elindít bennünk valamilyen érzést, egy folyamatot. Elgondolkodtat. Ez a művészet célja, hogy elindítson valamit az emberben. A művészet, az élet. És az élet, a művészet.
Nehéz egy szuper sztár közelébe kerülni, főleg ha az elzárkózik az emberektől.
Kim Namjoon egy híres rapper aki már többször megtapasztalta hogy a körülötte lévők előszeretettel használják ki vagyonát és kapcsolatait.
Kim Seokjin pedig egy átlagos, szegény származású, de annál szebb és nagylelkűbb fiatal felnőtt, ki önzetlenül segít mindenkinek.
Egy véletlennek köszönhetően fut össze a két fiú és Namjoonnak rá kell jönnie hogy nem az összes ember hatalomvágyó, Seokjin pedig minden erejével azon van hogy megmutassa a hírességnek mi is az az önzetlenség és szeretet. Az ő esetükben... Talán szerelem?