Ha ismernél...

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<PROLÓGUS>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Egy átlagos lány vagyok, egy átlagos élettel. Ja persze. Csak gondolják. Az én történetem is olyan mint a többi mesébe illő, úgy kezdődik, hogy most mentem gimibe. Most tuti azt hiszitek, hogy arról mesélek, hogy megláttam a nagy Ő-t mikor beléptem és összejöttünk mint a tündér mesékben. De ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. Igaz a gimiig olyan voltam, mint minden normális, átlagos lány. Barnás-szőke haj, szemüveg, fogszabályzó és átlagos ruhák. Ez voltam én, Horváth Flóra. Általánosba is a menőbbek közé tartoztam, de csak az osztályban. Voltak barátnőim, de nem olyanok akikkel mindent megosztunk egymással. Mi inkább azért voltunk barátnők, mert menők voltunk. A legjobb barátnőmmel viszont mindig együtt voltunk. Egy gimibe is mentünk. Ő tudta az én terveimet én is tudtam az ő terveit. De most nehogy azt higgyétek, hogy már valami borzalmas módon összevesztünk és most már ellenségek vagyunk, nem ilyenről szó sincs. Még mindig imádjuk egymást és ugyanúgy LLBÖ-k vagyunk.
A szüleim ügyvédek és sok pénzt keresnek szóval mondhatom azt, hogy gazdagok vagyunk. Nem nagyon szoktak velem foglalkozni és ezt onnan is tudom, hogy mindent megkapok csak hagyjam békén őket. Meg eleve a nővérem Horváth Eszter a kedvenc gyerek. Bár megértem. Hosszú szőke haj, kék szempár, tökéletes mosoly, jó stílus és alak. Most 18 éves és amióta iskolába jár azóta kitűnő tanuló. Egyszóval a nővérem tökéletes és a szüleim ezért is szeretik annyira és büszkék rá.
Én a nővérem tökéletes ellentéte vagyok. Az átlagom négyes és alsós korom óta nem volt egy ötösöm se csak rajzból. De egy biztos, én nem az az ember vagyok akit könnyen ki lehetett ismerni. Ahogy egyre többet fogok mesélni az életemről annál jobban el lehet ítélni és ha mégsem elítéltetek akkor fogtok igazán megismerni.