Lépted már át a határokat? Álmodtál már nagyot? Volt egyszer valaki, aki igen. Ő volt Lume. Egy olyan világot alkotott, ami egyáltalán nem olyan korlátolt és szürke, mint a milyénk. Ám most, hogy ő nincs, csak egy valaki ismeri az ő gyönyörű mesterművét. Ő mindenáron vissza akar jutni. De nem ismeri a visszavezető utat. Míg azok álltal meg nem tudja, akiket mindennél jobban gyűlöl. Ám mire visszajut, rá kell döbbennie, hogy sokminden megváltozott...
Gyere, vegyél részt a Játékon!
Ja, bocsi. Nincs is választásod. Jönnöd kell!
A Játék nem egy tündérmesébe illő, hárompróbás kaland. Nem. Ez egy gyilkos próbákkal teli küzdelem, ahol az agyad a szíveddel, a lelkeddel, az érzéseiddel és az idővel fut versenyt. Meg kell bíznod egy olyan emberben, akit nem is ismersz, és tőle függ az életed. Igen, én ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg.
Mikor halsz meg? Most, vagy tizennégy nap múlva? Nem mindegy, ugye? Pedig a Játék közben annak tűnik.
És amikor a hideg, nyirkos esőben állsz az udvaron és próbálsz rájönni, hogy miért vagy itt, akkor jön csak a java. A semmiből felbukkanó (dwaclosok) veszélyek az életedbe is kerülhetnek. Nem beszélve arról, hogy mindezt némán kell végigcsinálnod.
Ha örülsz, nem tudsz nevetni. Ha szomorú vagy, nem tudsz sírni. Ha bántanak, nem tudsz sikítani.
Komoly küzdelem, ugye? Főleg úgy, hogy a jóképű védelmeződ nem hajlandó megnyílni előtted, és látod, hogy titkol valamit. Valami fontosat, ami téged is érinthet. És amiről tudnod kellene. (De jobb, ha nem tudsz róla.)
Túléled a próbákat, megszerzed a kristályokat, és mindeközben megtartod az emberségedet? Vagy olyan szörnyeteggé válsz, amilyenek körülvesznek?
A Játék a temetőd lesz, vagy a lehetőség egy fényes jövőre?
Íme egy könyv árulásról, átkokról és jóképű védelmezőkről! Ha felkeltettem az érdeklődésedet, olvass bele!
Köszönöm a borítót @rekus18- nak! :)
