Voltál már valaha szerelmes? Ugye milyen klisés kérdés ez? Pedig tudom, most valakire gondoltál. Biztos tapasztaltad már valamely ágát, ha nem az egésszel megismerkedtél. Pontosan tudod milyen, amikor szétfeszíti a mellkasod az a kimondhatatlan érzés, amikor vele vagy, rá nézel, vagy csak gondolat csupán. Pontosan tudod, hogy ez az öröm fele annyira sem intenzív, mint amilyen fájdalmas tud lenni. Pedig csak egy kémiai folyamat, ami egyszerűen és észrevétlenül gyökeret vet, és lassan kivirágzik bennünk. Teljes pompájában fog virítani vagy épp elhervad, elsorvad, meghasad, és addig élősködik ameddig a reményünk öntözi. Kivághatod, akár egy fát, de a gyökerei még szorítani fognak. Rajtad múlik, hogy benn hagyod, újra növeszted, vagy pedig gyökerestül kitéped, habár a helye örökre ott marad, akármilyen mélyre is nőte be magát. Ami egyszer hozzád nőtt, annak mindig marad nyoma. Minden szerelmi történet, amiről legtöbbször olvasunk jól végződik, pedig mind tudjuk, hogy a valóságban mindig elromlik valami, és a fiú úgysem fog megváltozni a lányért. De mi van akkor, ha a lánynak kéne megváltoznia? Ha a lány is ugyanúgy mérgezi a fájukat, mint a fiú. Sőt, azon versenyeznek ki tépi ki előbb egymás, vagy éppen a saját gyökereiket. De ebben a viszályban nem csak ők, hanem mások is részt vesznek, köztük a lány három túlféltő bátyja is.