/Érted adtam a lelkem - 2.kötete!/ Evelyn eladta a lelkét a szerelme életéért cserébe egy Istennek, ám nem számolt azzal, hogy ki lesz belőle. Nem számolt azzal, hogy mit kell csinálnia, hogy mivé változik majd át, és mi lesz annak az ára.
Látszólag úgy tűnik, hogy az Isteneknek nincs aggódni valójuk a lélekfalókon kívül, viszont váratlanul kapnak egy hírt, miszerint van egy lény, aki megközelíti az Istenek erejét. Egy személy tudott a lidércről, mégsem szólt egy árva szót sem a kezdetekkor, és ezzel egy hatalmasat hibázott.
Evelyn megtalálja igazi ellenfelét a lényben, aki majd egyre jobban arra sarkalja őt, hogy fedje fel az igazi erejét és ne tartsa elzárva.
Fény derül egy fontos dologra, ami teljesen megváltoztatja Evelynt. Olyan útra tereli, amelyről azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik. Amikor azt hiszed, vége, akkor rá kell ébredj, örökké tart.
Akkor kezd el, ha olvastad már az első kötetét, különben a karakterekről, meg a sztoriról sem fogsz tudni szinte semmit.
Kellemetlen változások.
Ever elméje keszekusza labirintus, amiből ő maga sem talál ki egy könnyen, és ezen nevelőszüleinek furcsa halála sem segít. Miután keserves hónapokon keresztül próbálják megértetni vele a szomorú valóságot, egy furcsa idegen kimenekíti a maynoothi elmegyógyintézet fehérre mázolt falai közül, és meg sem áll vele egy olyan Akadémia falaiig, amelyek mögött egyszerű embernek nincs maradása.
Csakhogy Ever ember, legalábbis pont annyira, mint a varázslattal átitatott világban élők legtöbbike. Szeretne megismerkedni az új világgal, de túl sok dolga akad előtte.
A menny, a pokol, és egy tizenhét éves lány.
Az apokalipszis a kanyarban van, a két nagyhatalom mozgolódik. A kapuk lassan nyílnak, és még mindig nem kérdéses, kinek az oldalán érdemes állni. Ever egy dologban biztos: egyikből sem kér. Kezébe veszi az irányítást, és egyszemélyes hadseregként indul megmenteni a világot.
Már ha közben abba tudja hagyni az indokolatlanul sok nyáltermelést Lucifer fia láttán.