RÉSZLET:
-Én, nem, tudok, szeretni! - szótagolta zihálva a fülembe a mondatot, miközben a kést a mellkasomnak szorította és a hideg falhoz nyomott.
-Akkor engedd, hogy megtanítsalak... - suttogtam vissza.
A hangom meg-meg remegett a félelemtől. Megragadtam a csuklóját, és egy óvatos, lassú mozdulattal eltoltam magamtól,a késsel együtt, melyet oly hevesen szorított. Az éles penge megcsillant a hold, halvány fényében. Nem tagadom, hogy féltem, az igazság az, hogy rettegtem, de mégis, valahol mélyen tudtam, hogy nem bántana, ő nem tenne olyat..
Lassan leeresztette a kezét, és az éjszaka csöndjében tisztán lehetett hallani, ahogy a fémtárgy ütközik a betonnal, majd elcsendesül.
Lassan átkaroltam a nyakát, majd közelebb húztam magamhoz, s még éreztem, amikor átkarolta a derekamat, majd megcsókolt.
/nyomokban 16/18+-os jeleneteket tartalmazhat és leszögezném , hogy nem hiába fanfiction! nem mindennek van valóságalapja/