Szemfényvesztés

-Nem, nem és nem! Felejtsd el!-Csaptam be magam mögött az ajtót idegesen. A földre rogytam, és utat adtam a hónapok óta visszatartott könnyeimnek.
-Kicsim kérlek nyugodj meg!-Nyitott be anyám rendszerint kopogás nélkül.
-Nem a te bőrödet égeti a sok sajnálkozó tekintet anya! Nem akarok újabb éveket várni a barátokra. Nekem jók a mostaniak!-Kiabáltam hisztérikusan.
-Holnap reggel indulunk. Addig csomagoljunk össze.-Mondta érzelemmentes hangján, azzal ki is ment.
Köszi anya.