Szerelem csak káprázat

Az egész ősz végén kezdődött. Nagyon hideg volt. A telefonom hazafelé menet egész útom csipogott. Egy csomó új üzenetem érkezett ide:,,Osztály chatroom,,.
Elküldtem azt hogy:,,Hello,,
De rájöttem ,hogy nem kellett volna.
Arra hogy ,,Hello,, mindenki negatív dolgokat írt vissza...mint hogy például:,,te hülye mit hellozol itt?!,,
A sok negatív üzenettől tényleg egy lúzernak éreztem magamat.
Hirtelen egy hideg valamit éreztem az arcomon... Egy könny volt az. Nem akartam, hogy lássanak az utcán sírni. Elkedtem futni.
A telefonom elkezdett csipogni megint....
Megáltam. Nem mertem megint megnézni a telefonomat...de csak anya irt ,hogy ,,Hol késel már?,,
Összeszedtem magamat és újra elindultam.

Reggelre már minden hófehér volt nagyon rég nem esett már a hó gyönyötű volt.
Felvettem a sapkám és a kabátom.
Majd kimentem az udvarra a hó már nem esett.
Amint beértem az iskolába, az osztályba....mindenki engem bámult.
Megláttam Mandy-t aki valmit súgott a többieknek.
Azonnyomban mindenki elkezdett nevetni,nem tudtam hogy rajtam vagy valami máson de mindenhogyan..roszúl esett.
Ebédnél sem ült mellém senki
Nagy kővel a szivemen sok könyvvel a hátamon sétáltam haza. Hó ismét elkezdett esni.
Egyszer csak valami szembe tünt nekem,egy férfi alak volt a nagy hózivatarben.
A hóvihar csillapodott de én még mindig csak ott áltam és néztem.
Egyszerre megláttam egy fiút.
Almazöld sálat viselt vörösesbarna ,,haja" és tengerkék szeme.
Valami egyszerre elfogott,odafagyott a lábam,lehet hogy a nagy hidegtöl volt,de én ezt kétlem. but I doubt it.
A fúval szinte farkasszemet néztem.
Anyira elragadott hogy nem is pislogtam.
Azt hiszem szerelmes lettem.