Karahan egyik eldugott sikátorában van egy szűk ajtó, ami mögött egy elrejtett kastély lapul. Ebben a kastélyban él az Álomvadászok belső köre. De kik azok az álomvadászok? Nos, van belőlük jó és rossz is. A nightmare hunter csapata a rémálmokat hivatott levadászni és megsemmisíteni, még a dream hunter csapata pedig a jó, ámde felesleges álmokkal teszi ugyan ezt. A két csapat bonyolult elveken alapuló szövetség által tartja fent az emberek álmai közt az egyensúlyt. Persze nem volt ez mindig így, réges-régen a két csoport tagjai egymás ellen harcoltak. Még az egyik csapat a rémálmokat kaszabolta, addig a másik a szép álmokat irtotta, ennek következtében ebben az időben rengeteg volt az insomniás ember. Nem tudták eldönteni, hogy az álmaik jók, vagy rosszak, sokkal inkább volt olyan, mintha egymással harcoltak volna. Fogalmuk sem lehetett, hogy valójában ez a helyzet. Inkább nem aludtak, csak hogy ne kísértsék álmaik lidércei, vagy az ott előbukkanó csodálatos élet reménye, amit a valóságban nem tudhattak a magukénak.
Az embereknek azonban alvásra volt szükségük s ezt az Őrzők is tudták, ezért megalkották az álmodókat, akik tudatosan irányították az álmaikat. Ők voltak azok, akik helyre tették a két vadász csoport között a békét és megalkották a Szövetséget. Mára már csak kevés Álmodó maradt, mindössze két darab, hisz' a béke beálltával nem volt szükség rájuk, így idővel a legtöbben elhagyták a képességüket. Azonban most mindennél nagyobb szükség van az Álmodók erejére, ugyanis ennyi évszázad elteltével valaki törvényszegésre adta a fejét s maga elé a Nightmare Hunters csapatának kiirtását tűzte célul, hogy a világot a rémálmok és a kéttségbeesés uralhassa.
Roxfort új tanára, Madyson Black, mindenkit az őrületbe kerget -leginkább Perselus Pitont.
De amikor a szarkazmus, a múlt és a kimondatlan érzések összekeverednek, még a legzárkózottabb szív is fellángolhat... akár akarja, akár nem.
Azonban amikor feltépik a sebeket, mindkettőjüknek szembe kell nézniük azzal, amit leginkább gyűlölnek: önmagukkal.