"Amikor megéreztem ajkait érzékeny bőrömön, még a lélegzetem is elakadt, és ajkamba kellett harapnom, hogy elfojtsam a felkívánkozó sóhajt, ahogy kezével fejbőrömet masszírozta, miközben gyengéden nyakamat csókolgatta. Árulónak éreztem a saját testemet, és akármennyire is nem akartam élvezni, képtelen voltam rá, még az akadékoskodó gondolatok is elhaltak az agyamban, ahogy végigcsókolta a kulcscsontom. Olyan hirtelen engedett el, hogy a számat elhagyta egy csalódott nyögés, mire szembetalálkoztam gúnyos mosolyával."
Te mit tennél, ha egyszer csak a saját apád bejelentené, hogy eladott a maffiának, csak hogy cserébe letudja a tartozását? Megijednél? Tombolnál dühödben? Megpróbálnál megszökni? Nos én ezeket mind átéltem, végül azonban kénytelen voltam belesüppedni a megalázó szerepbe, miszerint vesztettem, hogy hiába terveztem el az életem, hogy egyetemre megyek, hogy kitörhessek az otthonból, amit börtönnek érzek, én maradtam alul. Mert rá kellet jönnöm, hogy nem én rendelkezem az életemmel, soha nem is tettem, és már nem is lesz rá alkalmam, amíg élek.
Alexandria Wade vagyok, és ez az én történetem.