Kulcs...

~...fogalmazhatnék úgy hogy mindegyikünk szívéhez van egy kulcs, amit ha eltalál az a bizonyos nyíl önkéntelenul is átadunk a másiknak. A boldogság eufórikus állapotától rózsaszín ködbe burkolózva pereg az időnk míg megismerjük-felismerjük egymást, vagy nem... A boldogság érzékeny, törékeny dolog. Milliónyi tényező befolyásolja kész vagyunk-e egymásra, létezik-e a közös út vagy csak egy olyan álomban ringattuk magunkat amire vágytunk. Amit nem számunkra írtak meg az úgyis véget ér és bár duplán zártuk szívünkbe a másikat, avval a kulccsal amit ő adott nekünk, olykor jobb kinyitni azt a zárat és elengedni. Engedni had menjen a maga útján... Nem elengedni fájdalmas időhúzás. Ha menni akar úgyis "kiszabadul" majd. Utat talál magának, kitör és nagyobb erővel lohol majd előre mint amekkora erővel érkezett, kitépve belőlünk egy darabot mit sem törődve avval hogy viszi magával azt a lényeges darabot amit végtelennek tűnő időn át pont ő töltött meg élettel...