Parázs, nem felejtek

~Nem hagysz felejteni, de talán nem is te csak a harag amit táplálok irántad még. A tudat iránt hogy nem váltunk azzá amivé akartunk. Haragom mélyen parázslik folyamatosan hogy olykor fékezhetetlen lángokban csapjon fel és kiolthatatlan tűzként égjen, nehogy elfelejthesselek. Saját földi poklom ez és te tetted azzá nekem. Vannak pillanatok melyekben úgy érzem elégek magam is és szívem szerint felégetnék körülöttünk minden mást is. Ne maradhasson más rajtunk kívül csak a kiégett száraz pusztasága a semminek. Legyen minden a lángok martaléka hátha így majd látod amit én, hátha így majd észreveszed ki vár rád akkor is ha minden elpusztul és semmivé lesz körülöttünk...Én.