Álarc...

~Nem hullott le még álarc anélkül hogy ne hagyott volna könnycseppet maga után. Az igazság mindig fáj, így a felismerés is fájt mikor utolsó percünkben dobtad le a maszkod hogy lássam ki vagy igazán. Megláttam...megrémített. Nem az voltál akit megismertem. Számtalan könnyet hullattam de már hiába. A dallam amit a közös dallamunknak hittem többé nem csendült fel benned. Szólt valaha egyáltalán vagy csak én hallottam volna? Meglehet. Könnyezik még bennem néha a lélek, nem miattad csak amiatt akit benned láttam miközben sosem létezett. Csalódottságom felver álmomból még néha de megtanultam tőled valamit: csak annak mutatom meg valódi önmagam aki ugyanígy tesz értem. Nem kell több álarc sem szerepjáték...