Két év két hétben[SZÜNETEL]

"Kínzó lassúsággal közeledett ajkaim felé és ha nem lennék ilyen félénk, már rég rátapadtam volna hívogató ajkaira, de hát... Mikor már éreztem a leheletét az ajkamon határtalan boldogság kerített hatalmába. Én csak vártam, mosolyogtam és el sem hittem, hogy ez történik. Mindig azt hittem, hogy csak haverként tekint rám, most pedig készül megcsókolni.
Végre-valahára ajkaimon éreztem az övéit. Olyan édes és olyan puha. Pont amilyennek tűnik. Lassan mozgatta párnáit, én pedig viszonoztam. Nyelve lassan utat tört magának és máris elmélyítette a, már amúgy is csodálatos csókunkat. Mikor levegőhiány miatt lassan elváltunk egymástól, belenéztem gyönyörű íriszeibe. A kialakult hosszú csendet végül ő törte meg."

Rose élete tökéletes. Rengeteg barátja van, imádja a suliját, a suli menő fiúi folyton velük lógnak. Nem is kívánhatna ennél többet egy 10.-es lány. Az életében összesen két hiba van: a szerelem hiányzik az életéből, a szülei pedig elváltak, emiatt anyja folyton üzleti utakra jár. Vajon az utóbbi mennyi bajt és galibát okoz nekik? És az előbbi tényleg úgy van ahogy azt ő gondolja?

~Ez a 2. sztori, amit itt, a Wattpadon is publikálok. Remélem tetszeni fog. ^_^