Merengés az Elefánt-Vacak c. számról

,,Pilleháton repülünk innen tovább.''
Repülnénk, de én itt ragadtam
Vagy én nem, vagy te mentél korán
És megint egyedül maradtam.

,,Emléked bezárja a kis ablakot''
kívülről nézem az életem tovább.
Az üvegen át fura alakok
Néznek vissza onnan át.

,,Nézne''
Nézne, de nem lát,
Nézném, de nem nézhetem
Látom, de mégse nézhetem
Mégse, de látom ahogy nézem

,,Testeden a szél olyan könnyen fúj át
Fehér krétával küzdök egy fehér lapon''
Ordítok nektek, hogy halljátok hangom
Jó lenne, ha lehullna minden gát.

,,Ballonokra kötik az ólomvárost.''
Ólom szívvel próbálok meg beteljesedni
Szíved könnyű rajzával. Már most
Kicsordul a könnyem, sose tanítottak sírni.

,,Holnaptól vezetékes szivárványt iszom.''
Talán így boldog leszek.
Rám többé nem hat már a retkes szigor.
Saját szememben veszek
El.

,,Altatóm szavalják tovább a lidércek
És széppé takarnak a kihűlt romok.''

,,Hetek elteltével veszel észre''
De még most se bánod hiába vége
,,Észre veszed hogy észre sem vettél''
És meg se bánod, amit velem tettél
,,Kiülsz majd a lebegő városszélre
És nevetsz hogy mennyit nevettél''
Majd én is nevetek
Hogy mi is lett veletek
De már akkor azt se tudod, hogy ki vagyok
Benned végült egy csepp nyomot se hagyok.

,,Feloldódtál rögtön a hiányban
Mint kockafény a gömböly'feketéből
S az idő elnyammog mint egy lárva
Bennem vackot alkot a vacak élet''