Lose Control

,,~Menekülj az érzéseid elől, ahhoz úgyis olyan jól értesz - vágta hozzám üvöltve és sértetten.
~Ohh ugyan. Semmit nem tudsz az egész életemről arról , hogy min mentem keresztül, hogy mit csináltam vagy hogy egyáltalán ki voltam mindezek előtt - vágtam hozzá gúnyosan- De ha már itt tartunk te sem vagy az érzelem ki nyilvánítás nagy mestere mégis te próbálsz papolni nekem az érzésekről? Nevetséges...
~ Tudod vicces, hogy ilyenkor mennyire nagy a szád, de belül egy romhalmaz vagy aki képtelen irányítani az érzéseit- habár láttam, hogy folytatná tovább én nem bírtam. Dühömben vagy elkeseredésemben de cselekedtem. Ahogy elé értem lendült volna a kar de a józan ész erősebb. A kezem leereszkedett eredeti helyére de a testem feladta az önmagával küzdő harcot.
~ Utállak- vágtam a fejéhez majd sírva rogytam le a földre. Teltek a percek és azt hittem végleg most már ő is itt hagyott vagyis inkább ő is elhagyott mint mindenki más. De lassan csak újra azt a jól megszokott erősen fűszeres, de rá jellemző és megnyugtató parfüm illatot éreztem, majd a a gazdájához tartozó meleg lehelet is közeledett felém. De tudtam, hogy ennek a harcnak itt még nincs vége és milyen igazam is lett. Ó ha legalább csak egy kicsit sejtettem volna, hogy mi lesz a következő percekben."