- Na ide figyelj kedvesem...-kezdte olyan kulturált hangon, ami rohadt félelmetessé tette. -Mindig én mondtam meg mi legyen és ez most sem lesz másképp.-mondta és kezét a derekamra csúsztatta. Miközben végig a falnak szorított megcsókolt és a hátamról felhúzta kissé a blúzom alját és a csupasz hátamon pihentette kezeit. Érdes ujjai sértették a bőröm pedig mindig puha kezei voltak, mivel nagyon ügyelt a külsejére. Megváltozott. Egy idő után sikerült eltolnom magamtól bár egy örökké valóságnak tűnt. - Hagyd ezt abba.- szóltam, félve tőle. -Haza akarok menni...kérlek...- sírni kezdtem. -Tudod ugye, hogy nem foglak elengedni?-oldalra billentve a fejét kérdőn rám nézett úgy, mintha azt a kérdést tette volna csak fel, hogy cappuccino vagy espresso lesz-e. -Kérlek...Nem mondom el senkinek, ami történt, csak engedj el. Nem csinálok ügyet belőle.-mondtam. -Na ez az, amit nem hiszek el Liza.-mondta és ököllel a falba csapott a fejem mellett.
10 parts