-Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nekem már teljes mértékben sikerült megfelelned - törte meg a köztünk uralkodó csendet végül Steve, melynek hatására én magam is felemeltem a fejemet.
-Valóban? - kérdeztem vissza halkan. Immáron én sem bírtam,- s már talán meg sem próbáltam,- türtőztetni magamat, így hát hagytam, hogy a tekintetem akartan-akaratlanul is a férfi édes, telt ajkaira vándoroljon.
-Kedvellek téged, Rosemary Faith - felelte, majd egy elővigyázatos mosolyra húzta az ajkait. Hangja visszafogott volt, de ugyanakkor mégis úszott a magabiztosságban, így hát kétség sem fért hozzá,- mind a ketten tudtuk, hogy mi fog történni a következőekben.
-Én is kedvellek téged, Steve Rogers - suttogtam, majd lassan közelebb hajoltam a férfihoz, és egy érzéki csókban részesítettem.