Taekook - Reményvesztett Szív {SZÜNETEL}

- Mond miért tetted ezt?!-dobolt idegesen ujjaival a merev falapon, miközben próbálta észhez téríteni az egyetlen embert, akiért oly sokat küzdött.
-Mert így láttam jónak.-tekintetével határozottan meredt az előtte állóra, azonban lelke ennek a fordítottja volt.
-De ezzel nem oldasz meg semmit ugye tudod!?-csattant most már fel, megijedve a gondolattól, hogy talán nem láthatja többet azokat az íriszeket amelyekbe most tekintete belemeredt.
- Igen tudom.-érezte, hogy ez a beszélgetés sem fog jól elsülni, az érzés úgy áradt szét benne mint egy rossz ómen.
-Akkor mégis....?- már-már tanácstalanul álldogált a fabútor mellett, mintha az valamiféle támaszt avagy megoldást nyújthatna neki a szituációt illetően.
-Mert voltam olyan ostoba, hogy beléd szerettem Jeon Jungkook.

- Yaoi!!!
-Olykor-olykor előfordulhatnak +16-os jelenetek
-Jó szórakozást hozzá! ;-)