Én és a legjobb barátnőm barátja

Végre vége lett a nyárnak! Soha nem gondoltam volna hogy egyszer ezt mondom, de túlságosan hiányzik már Alison. Azért mert neki egész nyáron nem volt internete, de még térerője sem, utoljára a suli végén hallottam róla valamit is. Ő a szünetet a nagymamája farmján töltötte valahol a Bakonyban, míg én itthon próbáltam magam valahogyan feltalálni, leginkább csak sorozatokat néztem, és az unokahúgommal Sophieval mentünk el néha a strandra. Alig várom hogy Alison végre haza jöjjön és elmesélje az élményeit, vele mindig történik valami említésre méltó, ezért is ő közülünk a közkedveltebb. Ha egy ilyen barátnőd van, akkor neked sem juthat túl sok a reflektorfényből. Amikor kimozdulunk otthonról, egy jó kis péntek estére, akkor is én vagyok az a személy aki a gyertyát tartja Alisonnak és az éppen aktuális kiszemeltjének, aki még az estére jó, de többet nem remélhet. De ne hogy azt gondold, hogy ő valami egoista lotyó, ő az egyik legszerényebb, legkedvesebb, és leghűségesebb lány akit ismerek. Olyan személy aki tökéletes mindenben, és ezert is nincsen barátja, egy ilyen gyémántot sokan akarnak, de nem képesek megszerezni, és ha mégis akkor nem tudják megbecsülni. Nagyon sokat beszélünk az ideálunkról egymásnak, és sokszor megyünk pasi keresésre is, de eddig még sajnos nem járt egyikünk sem sikerrel. Az igaz hogy Alisonnak már rengeteg kavarása volt, de mint mondtam, a fiúk ebben a korban még nem tudják, hogy hogyan kell egy ilyen lánnyal bánni. Szóval olyanok vagyunk mi ketten mint két fiatal lány a világ ellen, pontosabban ezek vagyunk mi. Éppen ezért is felel meg nekem teljesen, ha az árnyékában maradhatok, amíg nem jön el az én időm is...