Elkerülhetetlen

- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát."

Ha látnád a holtakat, Te nem félnél? A házadban, az iskoládban, a metrón, mindenütt. Lehet, hogy inkább próbálnál tudomást sem venni róluk. Csakhogy az ember nem tudja örökké másnak tettetni magát, mint aki. Lujza sem tudja elkerülni végzetét. A sors pedig egy jóképű, felettébb szószátyár halott fiú alakjában érkezik.