Sebastian Vettel ff

Bevezető

Fáradtan léptem be a liftbe. Semmi mást nem akartam csak egy forró zuhanyt és az ágyamat. Nem vágytam semmire és senki másra. Már majdnem csukódott a lift ajtaja, amikor egy kéz megfogta, és hárman létek be rajta. Tisztában voltam mind hármójukkal, hogy kicsodák, de most ez sem érdekelt különösebben.

A lift szinte észrevehetetlenül indult el, s a csend sem volt különösebben nyomasztó. Mégis... éreztem, hogy valaki figyel. A liftet körülölelő tükrökben láttam döbbent arcát, és kikerekedett szemeit, mintha egy szellemet látna. Zavarban voltam, és szinte könyörögtem mindenkinek odafenn, hogy végre kiszállhassak innen. A mellette álldogáló két másik is őt nézte, de láthatóan nem foglalkozott velük. Sóhaj hagyta el az ajkamat. Hogy miért? Nem tudom, egyszerűen jól esett, mégis úgy éreztem, hogy ha nem tudok kiszabadulni innen, összenyomnak a lift falai...

Hangos csengőszóval adta tudtunkra a szerkezet, hogy én már a megfelelő emeltre értem. Motyogva köszöntem el a társaságtól, a másik kettő szintén. A lábaim ujjongva léptek ki a liftből, szinte csak két lépést tettem, mikor...

- Szia! - szólt hangosan nekem.

Megdöbbenve fordultam meg, a másik kettő látványosan felé fordult, szerintem nem hitték, hogy az ép eszénél van... mondjuk én sem.

- Szia... - hangzott a vérszegény válaszom, majd a liftajtó becsukódott...