A 17 éves Botor Tamara, végre megkapja azt, a díjat amire mindig is vágyott: az OJÖ-t (Országos Jutalom Ösztöndíj). Ehhez erős angoltudás,és magas intelligencia, kell. A pályázat elnyerése után, örömkönnyek között végre látja a kemény munkája gyümölcsét és az otthonának nevezett lyukból (ahol a család szó ritkán van jelen), egy évre kikerülhet külföldre. Ez viszont nem ehelyt van, és nem is ahalyt. Japánba kerül, ahol sok új, nehéz dologgal találja szemben magát. Próbál erősnek tűnni, és megbirkózni vele egyedül, de ennek ellenére kap segítséget, olyan emberektől, akikből ezt nem nézte volna, ki.
Az élet amit elméletileg egy évre hátra hagyott, folyamatosan valamiképpen beleszól, a valóra vált álmába, amire eddig készült. Sok emberben csalódik a régi életéből, így rájön arra, hogy lehet, hogy ezt az egy évet meg akarja hosszabbítani. Ám menekülésről szó sem lehet. Az állam, csak ezt az egy évet fizeti ki neki.
Mit tudjon tenni ilyen helyzetben egyedül egy 17 éves, pénz nélküli gyerek külföldön, úgy, hogy a családra, még csak nem is gondolhat, mint segítség? Valóra válhat egy embernek egymás után két álom?
Mindössze tizenkilenc évesen ilyen e-mailt kapni, amikor éppen a pasidnál vagy, és filmet néztek nem mindennapi eseménynek számít.
De, hogy mennyi mosolyt, és veszekedést hozott magával ez a levél, majd csak később derül ki.